Roppantmód utálom a radikális feministákat, de egy dologban egyetértek velük: a pasik seggfejek. Hiába kaptunk Istentől (vagy máshonnan - világnézet kérdése) értelmet, kizárólag a pöcsünkkel gondolkodunk. Erről persze eszembe jut egy Shakespeare-idézet:

"Holy Saint Francis, what a change is here!
    Is Rosaline, whom thou didst love so dear,
    So soon forsaken? young men's love then lies
    Not truly in their hearts, but in their eyes."

Életemben már többször előfordult, hogy választanom kellett egy nem-túl-szép, viszont imádnivaló, kedves, engem-szerető lány és egy szép, de rosszindulatú, ostoba és aljas nő között, találjátok ki a végeredményt.

Végtelenül sok időnk van hibákat elkövetni, de szűken szabott határok közt lehet azokat helyrehozni.

 Uff, mára abbahagytam.

* Ezt a címet viszont Csete Tamástól loptam.