A legjobb írásaim nem kerülnek fel ide. Ennek roppant egyszerű oka van: kizárólag a fejemben léteznek. Mániám a sétálás/kirándulás; miközben megyek és a fejemben szól a zene, fogalmazok. Méghozzá jól. Bölcseleteket, szarkasztikus humort, fikciókat, verseket írok meg gondolatban egy több órás séta alatt, amik aztán sosem kerülnek papírra/monitorra. Mire hazaérek a gép elé, addigra egyszerűen megváltozik a hangulatom, a gondolatok ugyan megmaradnak, de már nincs kedvem leírni azokat. Egyszer kipróbáltam diktafonnal. De őszintén: egy profi írón kívül ki képes arra, hogy a saját tollbamondását legépelje? Tiszta rabszolgamunka lenne, ráadásul a blogom szellemiségével ellentétes; ide u.i. csak indulatból írok, azt, ami éppen a fejemben jár.

 Ha egy régebbi gondolatomat/sztorimat írnám ide átfogalmazva, az olyan lenne, mint (talán fura gondolatnak tűnik) plágiumot elkövetni saját magammal szemben. Egyszóval: a legjobb dolgok benne maradnak a fejemben, ide meg csak a resztli kerül.

 Ez elég tré dolog az olvasóimmal szemben.

*A poszt címét plagizáltam J. Heller "Isten tudja" c. regényéből, ott a 2. fejezet címe: "A sok könyvek írásának nincsen vége"