Amikor még szállodarecepciósként dolgoztam, egy texasi hölgy konkrétan feltette nekem a címben szereplő kérdést, én meg álltam bután és 2 percnyi gondolkodás után annyit bírtam mondani: "I don't know."

 Tényleg nem tudom. Kb 9-10 évesen elkezdett érdekelni, hogy miről szólnak azok a számok, amiket a bátyáim (tehát én is) hallgatnak. Tehát megkérdeztem őket, ők pedig válaszoltak a tudásuk határaig. (Tugedör, forevör, ájem, beszt, king, ájlávjú.) Amikor elfogyott a tudományuk, megkértem anyámat, hogy ugyan vegyen már nekem egy angol kezdő nyelvkönyvet (ez akkor kerülhetett kb 5 ft 60 f.-be) és amikor abban sem találtam a válaszokat, kértem egy szótárt.

 Azt is megkaptam. Aztán elkezdtem szerepjátékozni és a spanom, aki belevitt az egészbe, kezembe nyomott egy halom fénymásolt angol szabálykönyvet és kijelentette: "ezeket tanuld meg, mert két hét múlva te mesélsz." Én meg álltam, mint lófasz a lakodalomban, azt se mertem mondani, hogy nem tudok angolul. A pasi Oxfordban tanult akkor, (jelenleg, ha jól tudom, közgazdászprof a Harvardon) én meg ott égtem volna hogy milyen primkó vagyok.

 Hazavittem a könyveket, és mélységes döbbenettel tapasztaltam, hogy értem és el tudom olvasni kb. minden sorait. Ha egy szó nem jött be, akkor fellapoztam a szótáramat. 2-3 év múlva meg hivatalos rendőrségi tolmács voltam, meg szállodarecepciós, és bezony volt olyan hét, hogy meg se szólaltam magyarul.

 A címben feltett kérdés még mindig megválaszolatlan, mert fingom sincs, hogy hol tanultam meg angolul, meg németül, olaszul, spanyolul, oroszul, franciául kicsit. Azért ilyenkor elgondolkodom azon, hogy Isten milyen meggondolásból szórja szét ajándékait. (És a szexuális képességeimről még nem is meséltem!:DDDDDDDDDDDD)