Budapesten élek, tehát vizet csak akkor ihatok, ha fizetek érte. Ami a csapból folyik, az fos. (Próbáltam frappánsabb, szellemesebb hasonlatot találni, de nem megy, mert a fos az fos.) Szóval bemegyek a bótba vizet venni, bőven elég ránézni a kupakokra és tudom: húdebubis, kicsitbubis, bubitlan. És ez bezony így van egész európában. A sablonosítás csodái, nemde? Bárhová megyek, nem kell norvégül (svédül, lengyelül etc.) tudnom ahhoz, hogy bubitlan vizet vegyek.
És még mennyi ilyen csodás dolga van az Egységesítés szellemének! Minden további nélkül használhatom például a vindózt bármilyen számítógépen! Akárhová megyek a világba, mindenhol be tudom fizetni a járulékomat a holokauszt áldozatainak leszármazottjainak! Ha szivárványszínű ruhát veszek fel, mindenki tudja, hogy buzi vagyok! Ha egy Rilke kötetet tartok a kezemben, mindenki tudja, hogy belémrúghat!
Köszönjük, köszönjük Globális világ, hogy mindenki teljesen máshogy lehet egyforma!
Miközben ezt a haragos és felesleges posztot írtam, a háttérben a Bran együttes Port című albumát halgattam. Áldja meg őket az Isten ezért!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.