Már ami tőlem tellik.
A Nemzeti Oldal kuturális válsága
Mi, (már ha egyáltalán idesorolhatom magam) fiatal jobberek/konzik/nemzetiek teljesen gyökértelenül nőttünk fel. Van egy (hangadó) kisebbség, aki keresztény nevelésben részesült, de nagy többségünk proligyökerekből (nem pejoratíve!) származik. Nekünk a zászlóinkat fényes szelek fújták; a mi értékrendünk az internacionalizmus volt; inkább hallgattunk Európa Kiadót, mint Illést.
Mi a faszt lehetne ez ellen tenni? Nálam még mindíg több a Kispál/Anima/EK zene a polcomon, mint a Kormorán, Bikini etc. (Elszomorító, hogy milyen kevés nemzeti előadót tudok megnevezni.)
Járjak táborokba, ahol tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb bandák gyilkolják a Magyar népzenét? Vagy gondolkodjak liberálisan, és mondjam azt, h az Anima Sound System mégiscsak nemzeti együttes, mert dolgoznak magyar népzenével?
Vagy legyek ultrahülye, és mondjam azt, hogy a művészet és a politika különböző dolgok?
Válasz nincs; Elkeserítő módon ebben a (***) országban igenis a bal/libek csinálnak jó zenét, övéké a filmvilág, és bizony ők írnak jó könyveket.
Nem azért, mert náluk van az igazság, hanem mert nekik nincs bizonyítási kényszerük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.