Mondd, van-e gyógyszer a romantikára? Vagy arra vagyunk kényszerítve, hogy egy egy olyan eszmét kergessünk, ami talán, valahol testté válik, hogy újra lélekké tehessük? Kell-e kergetnünk vad álmokat, vagy lehetünk-e csak mi magunk? A gyűlölet lehet-e félelem? Avagy (ó, ez szenvelgős), avagy AZ EGÉSZ KIBASZOTT SZART CSAK A HORMONJAIM CSINÁLJÁK? Nesze bazeg, egy gyönyörű tavaszköszöntő poszt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.