Haragszom

Íme a zenék, amitől jól érzem magam ezen a nyáron:

www.youtube.com/watch

Én vagyok a világtörténelem első náci hippije:

www.youtube.com/watch

Megjelent a Röyksopp új lemeze, amiről már írtam, íme a kedvencem:

www.youtube.com/watch

Ezt Évának:

www.youtube.com/watch

meg egy kis nosztalgia:

www.youtube.com/watch

Hát ez megy most.

Mama take this badge from me
I can't use it anymore
It's getting dark too dark to see
Feels like I'm knockin' on heaven's door

Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door

Mama put my guns in the ground
I can't shoot them anymore
That cold black cloud is comin' down
Feels like I'm knockin' on heaven's door

Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door
Knock-knock-knockin' on heaven's door

 Most (sajnos) egy darabig megint Bp-en leszek; így legalább lesz időm elmesélni milyen a falusi offline élet.

 Jövő kedd-szerdán nagyjából ráérek sörözésekre is, remélem ezzel megspórolok egy köremilt:)

 Persze, van olyan, hogy az ember egy hátsó gondolat utózöngéjeként olyan baromságokra kezd el asszociálni, amik nem hagyják aludni. (Jelen esetben fürödni sem, ami egy ilyen váltottivarúra, mint én, naponta 3x is ráfér:S).

http://en.wikipedia.org/wiki/Epicurus#Pleasure_as_absence_of_suffering

 Valahogy eljutottam ide, ahol aztán megakadt a szemem egy részleten:

"Epicurus warned against pursuing love too ardently. However, having a circle of friends you can trust is one of the most important means for securing a tranquil life."

 Na ezt hívják úgy, hogy zavar a rendszerben.

2009-ben mijafasszal jövök én ahhoz, hogy elkezdjek megcáfolni egy 2000 éve kifingott görög filozófust? Most mégis ezen fog kattogni az agyam reggelig.

 Tehát: BÁRMILYEN kapcsolat fenntartása SZÜKSÉGSZERŰEN lemondásokkal jár, a lemondás pedig nyilván az öröm hiánya- tehát fájdalom- tehát boldogtalanság, akkor miről maradt még mindíg filozófiai alaptétel ez a faszi? Ezt biztos megcáfolta már egy csomó profi, de hát én egy büdös proli vagyok, ha nekem ez lejött, akkor ő mér nem vágta le gyorsabban?

 Különben is! Mér olvasok én macskarészegen görög filozófiát? gyerünk aludni, hogy holnap még többet vedelhessek, jó epikureus módjára:DDDDDDDDDDDDD

 Pont elég volt ez a 3 nap a melóban, mindenféle forgalmi rekordokat döntögetve, mire ma este fél 11-re végeztem, pont annyira fájt a lábam és pont annyira televolt a tököm, hogy úgy döntöttem, gyalog megyek haza, leszarom a BKV-t. Nem lakom messze a munkahelyemtől, max 5-6 km a távolság, de azért a szokásos vargabetűkkel (kocsma, éjjel-nappali, kocsma, dunapart, kocsma) elég kellemes levezetés.

 Sétálás/kirándulás/céltalan gyaloglás nélkül nem bírok élni. Menet közben jutnak eszembe a legjobb dolgok, most pl. kitaláltam egy egészen elképesztő menüsort kizárólag a saját receptjeimből, amit remélem két héten belül tesztelhetek mit sem sejtő vendégeimen:-).

 Biztos lesz majd vmi figyelmes olvasóm, aki eszembe juttatja, melyik ógörög filozófikus iskola volt az, akik séta közben tartották vitáikat (gümnaszofisták? peripatetikusok?) mert teljes joggal úgy gondolták, hogy a test mozgása mozgásra serkenti az elmét is.

 Persze menet közben megittam (Kocsma, éjjel-nappali, etc.) vagy 3 deci vodkát (Royal, Bols, Finlandia respectively), ami 40 óra munka után pláne serkenti az agyműködést:-)

 Ide józanul még nem igazán írtam posztot; de még részegen se. Ez utóbbi hagyomány most megtört, mert igen szépen be vagyok állva.

 Amúgy ma délelőtt felkelés után elindulok 2-3 napra a Dunakanyar felé és ez idő alatt csak kocsmákat és fiatal lányokat akarok látni. Amikor ezt a programot lebeszéltük öcsémmel, az első gondolatom az volt: "Úristen ,van ott net?", ami aztán nyilvánvalóan vezetett a következő gondolathoz: Kurvára rám fér egy pár nap offline.

 Ha holnap délután Gödön elkezdek netcafét keresni, akkor kiköttetem magamtól a netet.

 Uff, én beszéltem, azt abba is hagyom egy pár napig, jók legyetek.

P.s.: Igen, ezt már egyszer leírtam pár napja, de ha képes vagyok ugyanazt a gondolatot megfogalmazni 89millió különböző módon, akkor miért ne tegyem?

 Roppantmód utálom a radikális feministákat, de egy dologban egyetértek velük: a pasik seggfejek. Hiába kaptunk Istentől (vagy máshonnan - világnézet kérdése) értelmet, kizárólag a pöcsünkkel gondolkodunk. Erről persze eszembe jut egy Shakespeare-idézet:

"Holy Saint Francis, what a change is here!
    Is Rosaline, whom thou didst love so dear,
    So soon forsaken? young men's love then lies
    Not truly in their hearts, but in their eyes."

Életemben már többször előfordult, hogy választanom kellett egy nem-túl-szép, viszont imádnivaló, kedves, engem-szerető lány és egy szép, de rosszindulatú, ostoba és aljas nő között, találjátok ki a végeredményt.

Végtelenül sok időnk van hibákat elkövetni, de szűken szabott határok közt lehet azokat helyrehozni.

 Uff, mára abbahagytam.

* Ezt a címet viszont Csete Tamástól loptam.

 Amikor még szállodarecepciósként dolgoztam, egy texasi hölgy konkrétan feltette nekem a címben szereplő kérdést, én meg álltam bután és 2 percnyi gondolkodás után annyit bírtam mondani: "I don't know."

 Tényleg nem tudom. Kb 9-10 évesen elkezdett érdekelni, hogy miről szólnak azok a számok, amiket a bátyáim (tehát én is) hallgatnak. Tehát megkérdeztem őket, ők pedig válaszoltak a tudásuk határaig. (Tugedör, forevör, ájem, beszt, king, ájlávjú.) Amikor elfogyott a tudományuk, megkértem anyámat, hogy ugyan vegyen már nekem egy angol kezdő nyelvkönyvet (ez akkor kerülhetett kb 5 ft 60 f.-be) és amikor abban sem találtam a válaszokat, kértem egy szótárt.

 Azt is megkaptam. Aztán elkezdtem szerepjátékozni és a spanom, aki belevitt az egészbe, kezembe nyomott egy halom fénymásolt angol szabálykönyvet és kijelentette: "ezeket tanuld meg, mert két hét múlva te mesélsz." Én meg álltam, mint lófasz a lakodalomban, azt se mertem mondani, hogy nem tudok angolul. A pasi Oxfordban tanult akkor, (jelenleg, ha jól tudom, közgazdászprof a Harvardon) én meg ott égtem volna hogy milyen primkó vagyok.

 Hazavittem a könyveket, és mélységes döbbenettel tapasztaltam, hogy értem és el tudom olvasni kb. minden sorait. Ha egy szó nem jött be, akkor fellapoztam a szótáramat. 2-3 év múlva meg hivatalos rendőrségi tolmács voltam, meg szállodarecepciós, és bezony volt olyan hét, hogy meg se szólaltam magyarul.

 A címben feltett kérdés még mindig megválaszolatlan, mert fingom sincs, hogy hol tanultam meg angolul, meg németül, olaszul, spanyolul, oroszul, franciául kicsit. Azért ilyenkor elgondolkodom azon, hogy Isten milyen meggondolásból szórja szét ajándékait. (És a szexuális képességeimről még nem is meséltem!:DDDDDDDDDDDD)

Budapesten élek, tehát vizet csak akkor ihatok, ha fizetek érte. Ami a csapból folyik, az fos. (Próbáltam frappánsabb, szellemesebb hasonlatot találni, de nem megy, mert a fos az fos.) Szóval bemegyek a bótba vizet venni, bőven elég ránézni a kupakokra és tudom: húdebubis, kicsitbubis, bubitlan. És ez bezony így van egész európában. A sablonosítás csodái, nemde? Bárhová megyek, nem kell norvégül (svédül, lengyelül etc.) tudnom ahhoz, hogy bubitlan vizet vegyek.

És még mennyi ilyen csodás dolga van az Egységesítés szellemének! Minden további nélkül használhatom például a vindózt bármilyen számítógépen! Akárhová megyek a világba, mindenhol be tudom fizetni a járulékomat a holokauszt áldozatainak leszármazottjainak! Ha szivárványszínű ruhát veszek fel, mindenki tudja, hogy buzi vagyok! Ha egy Rilke kötetet tartok a kezemben, mindenki tudja, hogy belémrúghat!

 Köszönjük, köszönjük Globális világ, hogy mindenki teljesen máshogy lehet egyforma!

Miközben ezt a haragos és felesleges posztot írtam, a háttérben a Bran együttes Port című albumát halgattam. Áldja meg őket az Isten ezért!

 A legjobb írásaim nem kerülnek fel ide. Ennek roppant egyszerű oka van: kizárólag a fejemben léteznek. Mániám a sétálás/kirándulás; miközben megyek és a fejemben szól a zene, fogalmazok. Méghozzá jól. Bölcseleteket, szarkasztikus humort, fikciókat, verseket írok meg gondolatban egy több órás séta alatt, amik aztán sosem kerülnek papírra/monitorra. Mire hazaérek a gép elé, addigra egyszerűen megváltozik a hangulatom, a gondolatok ugyan megmaradnak, de már nincs kedvem leírni azokat. Egyszer kipróbáltam diktafonnal. De őszintén: egy profi írón kívül ki képes arra, hogy a saját tollbamondását legépelje? Tiszta rabszolgamunka lenne, ráadásul a blogom szellemiségével ellentétes; ide u.i. csak indulatból írok, azt, ami éppen a fejemben jár.

 Ha egy régebbi gondolatomat/sztorimat írnám ide átfogalmazva, az olyan lenne, mint (talán fura gondolatnak tűnik) plágiumot elkövetni saját magammal szemben. Egyszóval: a legjobb dolgok benne maradnak a fejemben, ide meg csak a resztli kerül.

 Ez elég tré dolog az olvasóimmal szemben.

*A poszt címét plagizáltam J. Heller "Isten tudja" c. regényéből, ott a 2. fejezet címe: "A sok könyvek írásának nincsen vége"

 zero-ék megint összehoztak egy kurva jó posztot, ezt:

vastagbor.blog.hu/2009/04/30/demszky_vs_hir_tv

Nem is akarom elvenni a "kenyerüket", olvassátok el, csak megosztom azt a dalszöveg-részletet, ami erről az eszembe jutott:

"Egyedül mások is élnek,
Ha nincs kivel és nincs miről, hát nem beszélnek.
Az egész, ha meggondolom, nem egy túl nagy szám,
Csak a gázgyár esett rám."

(KFT:Gázgyár)

 Holnap sörnap, mindenki megy a maga falkája után. A komcsik megszállják a városligetet, a liberálisék is megcsinálják a saját dzsemborijukat (Biztos lesz Soma meg padödö), mindenki Viktora is gyútó beszédeket tart (utána visszaül a balramentbe orrot túrni), a "magunkfajták" meg kimennek a tévesen Hajógyári-nak nevezett Óbudai-szigetre. Sör, gyerekprogramok, lájtos zsidózás; mi kell még a mókához? Én mindig nagyon jól szórakoztam itt; a színpadi humor kevésbé lépi túl a jó ízlés határait mint pl. egy MSZOSZ-rendezvényen.

 Este 6-tól pedig csáp-csáp; egy odaverős Kormorán-koncerttel köszöntjük a nyarat.

 Aki gondolja jöjjön; meg lehet csodálni, hogy a Jobbik rendezvényein nincs se gázkamra, se emberevés.

Kb. 3 napja a legújabb Röyksopp albumot hallgatom és totál kész vagyok. Nagyjából a legjobb 80-as évekbeli electro-pop hagyományokat hozzák (pl: Visage, Yazoo) persze modern megszólalással.

Eddigi két kedvenc számom:

this must be it (youtube-on van, itt: https://www.youtube.com/watch?v=Zn73-Ga1PeY)

the girl and the robot

Hallgassátok sokat, kurva jó. (Bár Rékuc biztos kikészül a tuctuc-tól:-))

 Végre találtam egy igazi kurvajó kalandjátékot, úgyhogy ebben a fantasztikus tavaszi szép napban is itthon fogok ülni és növesztem a hasam:-)

 Fable: The Lost Chapters a címe, valóban egy régi darab, de én csak most vettem meg és nagyon odabasz.

 Szal megint gémerkedek 1-2 napig.

 Az én édesanyám 69 éves lesz az idén, másfél éve nyugdíjas (bloggerkörökben elterjedt szakszóval: "nyugger"), tehát 67 éves koráig nyomta a melót.

Csakhogy nem szünet nélkül.

Belekerült ui. a 60-as, 70-es évek demográfiai robbanásának sodrába, és 6 vmint 8 év szünettel szült 3 gyereket; ezek volnánk a bátyáim és én. 40-ben született, tehát volt egyfajta kamaszkora; 15 éves korától a Ganz vasöntödében tolta, majd 18 évesen megszülte idősebb bátyámat. GYES, majd korabeli kifejezéssel élve "htb" (háztartásbeli) lett. Kb. úgy állt a kommunizmushoz, ahogy egy 15. századi polgárasszony állhatott az inkvizícióhoz: szar, szar de ez van, volt és marad is. 6 évvel később, mire idősbik bátyám suliba ment, megjött a 2. gyermeke, mire Ő iskolás lett, jöttem én.

 Nagyjából 40 éves korában(én olyan 2.-3. osztályos lehettem) Úgy döntött, hogy újra elkezd dolgozni, elvállalt egy 4 órás délutáni állást, hogy "csináljon valamit", meg legyen nyugdíjalapja. A kommerek elég bőkezűen bántak a nyugdíjjal, úgy gondolta 20 éven át-tehát 60 éves koráig- nyom egy ilyen szinekúrát, és kényelmesen nyugdíjba megy, mellette vezeti a háztartást. Apám akkor már 'maszek' volt, szóval korabeli vállalkozó és szolíd, de biztos jólétet biztosított mindannyiunknak.

A rendszerváltás előestéjén édesapám meghalt. Jómagam akkor voltam 14, készültem középiskolába, tehát engem bizony el kellett tartani. Tartalékaink nem voltak, csak a megszokott gulyáskommunista vagyontárgyak: Zsiguli, hétvégi ház.

Tehát anyám 47 évesen elment egy gyárba betanított munkásnak, és ott húzta 20 évig.

Közben én felnőttem, többször elhagytam a "szülői házat" (valójában panellakás), majd többször vissza is tértem és anyám ilyenkor némi zsörtölődés mellett mindig kihúzott a szarból.

Aztán - mint ahogy a poszt elején írtam - tavaly, 67 évesen végre nyugdíjaztatta magát.

Mi értelme ennek a bejegyzésnek? Hát csak az, hogy Ő az az ingyenélő, aki az állam testén élősködik. Az ő jutatásait kell megnyírbálni. Az ő 13. havi nyugdíja a "felesleges luxuskiadás". Az a hatvanegynéhányezer forint.

Amikor ő gyerekeket szült (amit a mostani hajde intelligens és liberális lányok basznak megtenni), és háztartást vezetett, honnan a picsából tudta volna, hogy a kommunizmus összeomlik, és piacgazdaság lesz, aminek ő csak a kerékkötője?

 És konzervatív, liberális, komcsi uniszónóban nyomja, hogy bizony a megszorításokat Nála (nem, ez nem populizmus, igenis SZEMÉLYESEN nála) kell kezdeni.

Ő meg sóhajt, és nem szól semmit, csak néha sokatmondóan megmutatja a számlákat, én meg vörösödő arccal belenyúlok a brifkómba és eszembe jut: ami előző este lement a torkomon a krimóban, az neki lehet, hogy egy gondmentes hetet hozna.

Szopjatok le, okostojás balfaszok; próbáljatok meg Ti 'nyuggerek' lenni csak 1-2 hónapig.

Uff, én beszéltem.

  Tudtad, hogy a pulp fiction-ben 265-ször hangzik el a 'fuck' szócska? Ez 1.72 fuck/perc!

A legtöbb fuck - minő meglepetés - a beszédes 'Fuck' című filmben hallható, szám szerint 824, ez 8.86 fuck/perc!

 Persze ha a fuckos kedvű rendezők tanulni akarnak, jöjjenek el kis hazánkba, és figyeljenek meg egy magyar átlagembert híradónézés közben.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_films_that_most_frequently_use_the_word_"fuck"

Sok szeretettel mindenkinek!

https://www.youtube.com/watch?v=m2F7XY8fAuQ

eltiron@mailbox.hu

A citromailből nem győzöm kiszórni a spameket, kurvára beleuntam. Tessék mostantól ezt használni. Pusz evribadi.

 Nomen est omen : Noéh O. (A teljes nevét persze nem írom le) bankár. Az ilyeneket eufemisztikusan "pénzügyi tanácsadó"-nak hívják; szóval irreális kamatokkal pitiáner pénzösszegeket sóz rá "kisemberek"-re. Ezt a totális PC uralom előtt "uzsorás zsidó"-nak hívták, de persze én a világ minden kincséért nem mondanám. Évek kemény munkájával (khm) felépített magának egy úszómedencés-garázsos-kacsalábas villát az óbudai Mátyás-hegyen.

2009-ben peniglen eljött a pénzügyi válság, és a bankszektor szarba került. Ez természetesen a pitiáner kölcsönökkel foglalkozó üzleteknek kimondottan jót tett, de egy rendes izráelita azért minden lehetőséget észrevesz: N.O. elment pszichológushoz, és közölte, hogy őt a válság stresszeli és annyira fél attól, hogy ennek kapcsán elveszíti a munkahelyét, hogy NEM TUD DOLGOZNI. Ígyhát FELVETETTE MAGÁT BETEGÁLLOMÁNYBA, PSZICHOLÓGUSI SZAKVÉLEMÉNY ALAPJÁN.

Természetesen TB alapon.

Pussz.

Eljöve a Nagyhétnek kegyeletteljes időszaka, és Kollega bebaszék, mint röfi. Hullarészegen, szívére szorított kézzel, merev vigyázállásban éneklé az Székely Himnuszt, való könnyeket sírva, fél szemével az pultoslánynak orbitális dudáit lesve.
És bizony mondom Néktek testvéreim, amikor eljöve az másnap, Ő rátölte, és mégcsak nem is hányik. Peniglen túl vagyon már a Krisztusi korokon.
Ámbátor 3 cent Becherovkát visszaköpend szédületes cicijű pultoslányra, mert az Ital meleg vagyon, peniglen Írva van: az Becherovkát csak behűtve szervírozd!
Béke veletek.

 Ha valaki nem értené, miért haragszom a U2-ra, annak szíves figyelmébe ajánlom ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=NdDBV6VX3fc&feature=related

Ezek is ők voltak.

Így már valszeg érthetőbb:)

A szánalmasan nyávogó ír kommunisták (ezt a nevet a WAN2 magazin ragasztotta rájuk - teljes joggal) új lemezzel jelentkezett. Meghallgattam.
 Íme a reakció:

1. No line on the horizon
Decensen unalmas,  vállalható szám.

2. Magnificent
Fül be, fül ki- ez kb a pop album óta elkezdett vonal továbbvitele.

3. Moment of surrender
Szégyen-gyalázat, 2 perc után továbbnyomtam.

4. Unknown caller
Az első szám, ami tetszik, bár kissé ironikusnak tartom, hogy most ők utánozzák a simple minds-ot.

5. I"ll go crazy...
Ez nem volt rajta az all that you can't leave behind-on?

6. Get on your boots
A Sláger. Jobb mint az Internacionálé Lendvai Ildikótól.

7. Stand up comedy

Kicsivel több ötlet van benne, mint a 7pengés borotvában; ez azért nem egy rossz szám.

8. Fez - being born

Ez mi?

9. White as snow

Az ilyeneket séróból hozzák majd' 30 éve. Ezt a számot háromszor kell meghallgatni: először, utoljára és soha többé.

10. Breathe

Eddig messze a legjobb szám a lemezen, bár ezzel nem mondtam sokat- max. annyit, hogy ezt újra meg fogom hallgatni.

11. Cedars of Lebanon

Mindenkinek, aki rajongó kritikákát írt erről a lemezről, ajánlom, hogy hallgassa meg ezt a számot és költözzön a közel-keletre.

Ha valaki sokat iszik és keveset alszik, annak nyilván összezavarodnak a membránjai (vagy mi- kegyelemkettes voltam bioszból) tehát ilyenkor bocsánatos dolog hülyének lenni. De minek erről posztot írni?

Birkák helyett libák népe lettünk, avagy voltam "tüntetni"- részletek később, képekkel.

Kellett volna írnom ide, ugye? De hát idomultam országunk (ex)urához, és elkúrtam. Most ígérhetném, hogy majd mostantól, de ki vagyok én? Gordon? Meg különben is, ekkora tavaszban ki a fasz ül a gép előtt?

Szal majd megint írok össze-vissza, ahogy rámjön. Végülis ez a blog az enyém vagy mi a szar.